|
Rövid történelmi áttekintés
1. 18-19. század
A
18. századi Nagyvárad, a török
hódoltság alóli felszabadulás
és a katolikus restauráció korában komoly
virágzásnak indult kulturális, zenei
területen is. Az 1760-as évek elején a
művészetpártolásáról
híressé vált báró
Patachich Ádám püspök egy fiatal zenészt
hívott Váradra, Johann Michael Haydnt
(1737-1806), Joseph Haydn öccsét, hogy a püspöki
zenekart irányítsa és a zenei
életet megszervezze. Michael Haydn 1760-1762 között
tevékenykedett városunkban.
Őt Karl Ditters von Dittersdorf (1739-1799) követte a
püspöki zenekar élén
1764-1769 között. Tulajdonképpen e két
zeneszerzőnek köszönhetjük a szervezett
zenekari muzsika megalapozását városunkban.
Említést kell még tennünk a kor
egyik kiváló hegedűséről, zeneszerzőjéről,
Wenzel Pichlről (1739-1799) aki
szintén itt alkotott és tevékenykedett a
püspöki udvarban. Dittersdorf idején
34 tagú zenekar működött Váradon,
prágai, bécsi muzsikusokból, a
létszám és a
színvonal a korabeli Váradot Európában is
egyedülállóvá tette. A korabeli zenei
élet nem csak a püspöki udvari egyházi
zenét foglalta magában, de világi
előadásokat is, koncerteket, színpadi és
operaelőadásokat egyaránt. Mária
Terézia, megelégelve a vidéki város
túlságosan fényűző a püspöki
székhelyhez
nem méltó, kissé kicsapongónak tartott
zenei életét, feloszlatta a váradi
zenekart és Patachichot áthelyeztette. Így
ért véget a kor Európájában
egyedinek mondható virágzó, pezsgő váradi
zenei élet, mely sajnos mindössze
alig egy évtizeden át tartott.
19. Század
Zenei intézmények megalakulása – „az első filharmóniai
hangverseny”
A
19. század szintén rendkívül színes
időszak volt Várad zenei
életében. A zene lassanként kiszabadult az
egyház keretei és kötelékei közül,
megszületett a professzionális, polgári muzsika, a
szalonzene, melyek komoly
teret hódítottak ebben az időszakban. A
színjátszás fejlődésével
párhuzamosan
megsokasodnak az operaelőadások is és a zenei
események egyre gyakoribbakká
válnak. Csak 1828-ban 83 operaelőadást jegyeztek fel
Nagyváradon. A közönség a
század folyamán olyan korabeli szerzők darabjait
láthatta, hallhatta a
színpadon, mint Rossini, Donizetti, Weber, Verdi, Mozart, Auber,
Gounod, Erkel.
Említésre méltóak a gróf
Rhédey Lajos, Kilényi Dávid, Komlósi
Ferenc, Ruzitska
Antal által vezetett társulatok.
A
század második felében Nagyvárad az
intézmények
megalakulásának korába lép.
Számtalan társaság, kör, egylet alakul, ezek
között
a Nagyváradi Dalárda (1867), valamint a Hilaria
Énekes Egylet (1875), a
Premontrei Jogakadémia megalakult zenekarát először
Gustav Weinpolter, majd
pedig Fehérváry János vezeti.
1888 január 5-én rendezik meg Nagyváradon „az első filharmoniai
hangversenyt”, melyen Schnitzl J. vezényletével Rossini Tankréd című operájának nyitányát, Wolkmann 3. szerenádját, Ekhard Kürtvariációit
és Mozart 40., g-moll szimfóniáját játszották.
1890-ben megalakul a Nagyváradi Zenebarátok Társasága, melynek célkitűzései
között szerepel a komolyzenei oktatás, rendszeres előadások és koncertek
szervezése és egy zeneiskola megalapítása. Ugyancsak ennek a társaságnak
köszönhetően egy operatársulat is megalakul a színházi társulat mellett.
Az Állami
Filharmónia intézménye
1949-ben a Filharmóniai Társaság állami intézménnyé válik,
gazdagon kivéve részét a hazai és külföldi koncertéletből egyaránt.
A szimfonikus zenekarral világhírű
művészek sokasága lép fel az elkövetkező évtizedekben: Igor Ojsztrah, Mario del
Monaco, Dimitrij Baskirov, Aldo Ciccolini, Adam Horosiewicz, Arkadij Szevidov,
Daniel Safran, Ghidon Kremer, Ruggiero Ricci, Erich Bergel, Pierre Pierlot,
Halina Czerny Stefanska, Kocsis Zoltán, Jandó Jenő, Ránki Dezső, Perényi
Miklós, Ruha István, Ştefan Gheorghiu, Valentin Gheorghiu, Ion Voicu, Dan
Grigore, Dana Borşan, és még sokan mások.
A zenekar repertoárja fokozatosan gazdagodott az évek, évtizedek során.
Jelenleg a preklasszikus irodalomtól a klasszikus és romantikus közkedvelt
műveken át a 20. századi zenéig (Prokofjev, Sosztakovics, Richard Strauss,
Respighi, Sztravinszkij, Webern, Enescu, Bartók) számtalan korszakot és stílust
felölel.
Az intézmény állandó karmesterei
között voltak: Botto Romulus, Matolcsi Zoltán,
Constantin Dulgherescu, Aurel Popa, Erich Bergel (az 50-es
években); később
Miron Raţiu (1957-1990), Liviu Florea, Remus Georgescu (a 60-as
években); a
90-es évektől napjainkig pedig Romeo Rîmbu. Kiemelkedő
Acél Ervin karmester
tevékenysége, aki 1963-1991, valamint 1999-2006
között (haláláig) volt állandó
karmestere az intézménynek, számtalan koncert
lemezfelvétel, turnék és
ősbemutatók sokasága fűződik munkájához,
alakja az évtizedek során szorosan
egybeforrt a filharmónia intézményével, a
váradi zenekar az ő kezei alatt
csiszolta szakmaiságát és alakította ki
jelenlegi repertoárjának nagy részét.
A
zenekar számos turnén, fesztiválon
vett részt az elmúlt években (Lancut, Assisi,
Macerata, Bukarest). Számtalan
hangversenyt tartott Európa szerte (Lengyelországban,
Magyarországon,
Olaszországban, Németországban,
Ausztriában, Belgiumban, Luxemburgban,
Franciaországban, Portugáliában, Svájcban),
valamint Braziliában és Tajvanon
is. Íme néhány esemény a
közelmúltból a filharmónia
programjaiból: 1996 –
olaszországi koncertek J. Haydn Teremtés című
oratóriumával; belgiumi turné
Herman Engels karmesterrel 2006 márciusában (Lier,
Antwerpen, Mechelen,
Turnhout); olasz turné 2005-ben, évadkezdés előtt;
két németországi koncert a
Mozart-év alkalmából (2006) Bonnban és
Wuppertalban a 2006/2007-os évad
kezdetén a szerző Rekviemével, egy német-lengyel
énekkarral együttműködve;
francia zenei fesztivál 2006 februárjában neves
külföldi meghívottakkal; a
Magyar Állami Operaház (Budapest)
Stúdiótársulatának váradi
operaelőadása
(Mozart, Don Giovanni) 2006 februárjában, szintén
a Mozart-év alkalmával; a
váradi zenekar vendégkoncertje a Római
Operában 2004 december 1-én; Simon
Camartin zeneszerzővel, karmesterrel köszönhető
együttműködés eredményeképpen
Svájci fesztiválokon való részvétel
(Basel, Martinkirche, Laax) 2004
februárjában és októberében;
Nemzetközi Johann Strauss Fesztivál 2004, melynek
az új koncertterem adott othont; stb.
Jelen-jövő
A
2003/2004-es évadtól kezdődően, a
filharmónia új, immáron saját koncerttermet
kapott, mely nagy előrelépést
jelentett, hiszen az előző évadokban a színházzal
egyeztetve, nehézségek árán
lehetett csak próbákat, koncerteket tartani a
teátrum termében. Az újonnan,
rendeltetésének megfelelően helyrehozott,
megszépült hangversenyterem egyszerre
viseli Enescu és Bartók nevét, nem pusztán
annak emlékére, hogy e két
zeneszerző többször is tiszteletét tette
városunkban, de egyben azért is, hogy
a különböző kultúrák egymás mellett
élésének példájaként
álljon mindenki előtt.
Az
új koncertteremmel új lehetőségek
sokasága nyílt meg az intézmény
számára számos koncert rendezésére,
úgy
vokál-szimfonikus, mint szimfonikus, kamara- és a
capella, valamint
leckehangversenyek is otthont kapnak itt. Az elmúlt esztendőkben
(2004-2005) a
filharmóniának sikerült az opera műfaját is
felkarolnia és színpadára vinnie,
ami nagy öröm, hiszen Váradon sajnos egy
intézmény sem vállalta mostanság ennek
a rendszerességgel való
propagálását. Nagy sikerrel mutattuk be a
2005/2006-os
évad első felében Rossini A sevillai borbély
című operáját, Tom Johnson
Négyhangú operáját, valamint Sosztakovics
Rayok című kamaraoperáját. Szintén
nagy sikert aratott a filharmónia színpadán 2006
február 23-án, a Budapesti
Opera Stúdiótársulata által bemutatott Don
Giovanni (Mozart).
Mindez azt mutatja, hogy Nagyváradon igény van a
közönség részéről erre a népszerű
műfajra, annak újbóli felkarolására.
A Filharmónia 2003-ben egy kiváló
minőségű, új Bösendorfer koncertzongorát is vásárolt, ami természetesen az
előadók és a koncerthallgatók számára is komoly vonzerőt jelent és a
koncertélményeken is határozottan javított.
Az intézmény célkitűzései közé
tartozik a fiatal, tehetséges művészek felkarolása is, hogy teret biztosítson
nekik a megmutatkozásra, ennek jegyében a zenekar a utóbbi években a régi,
tapasztalt tagok mellett az új generáció hangszereseivel is gyarapodott, de új,
fiatal karmestereknek is koncerteket kínált a filharmónia.
Több
mint 40 lemezfelvétel is őrzi a
nagyváradi zenekar játékát,
köztük számtalan különleges
hangfelvétel, a már
említett 18. századi váradi zeneszerzők műveiből.
A határon túli meghívások,
külföldi turnék, a mintegy 40 bérletes
hangverseny évadonként, mind bizonyítják
az intézmény töretlen vágyát az
irányban, hogy a komolyzenei értékeket magas
színvonalon közvetítse, tolmácsolja
közönségének és a kultúra
ápolását
mindenkor pártolja.
|
|
