Szombat: háromnegyed hét. Kiküldött tudósítóként bandukolok az esemény 

          helyszínére. Útközben megszólít egy úriember, körülötte meglehetősen tanácstalan, 

          középkorú férfiakból és nőkből álló embercsoport áll. Szóval megszólít az 

          úriember, hogy mondanám el neki – feltéve ha tudok magyarul – hogy hol van 

          a Partiumi Keresztény Egyetem. Útbaigazítom őket majd folytatom én is utamat. 

          Ugyanoda. Mire odaérkezek, már szépszámú közönség gyűlt össze a Partiumi 

          Keresztény Egyetem dísztermében. Míg a darab elkezdődik, a műsorfüzetként 

          szolgáló miniplakátot tanúlmányozom, melyen Miklós Jásnos a Nagyvárad 

          Táncegyüttes vezetője a következőket írja a táncjátékról: „elképzelésemben egy 

          olyan tréfás, vaskos humorral átitatott táncos mesejáték színrevitele állt, melyben 

          igyekeztünk felhasználni a régi magyar falucsúfolók történeteinek monda- és 

          mesevilágát, szereplőit és fordulatait.” Ezt az elképzelését László Csaba és 

          Dimény Levente rendező illetve koreográfus segítségével sikerült is megvalósítania.

Svihák táltos

A humoros történetben Csuba Ferenc (Brugós Sándor) táltosnak adja ki magát, 

aki úgymond természetfeletti képességekkel rendelkezvén meg tudja találni a 

földbe rejtett kincseket. Nem is véletlenül bóklászik Csökmőn, hiszen tudomására 

jut, hogy a helybeliek hite szerint a mocsárvidéken egy nagy sárkány őriz a föld 

alatt egy mesés gazdagságú kincset. Nem is kell több Csuba Ferencnek, 

„útbaigazítja” a falubeklieket, persze csak busás honorárium fejében. 

A táncjáték kétségkívül leghumorosabb jelenete az, amikor az egész falu egy 

emberként követi Csuba Ferenc újját, hogy az merre is mutatja a kincs 

helyét. Végül a törvénybíró (Miklós János) rájön a turpisságra, vagyis hogy 

nincs is semmiféle sárkány, amit Csuba Ferenc kihúzhatott volna, és elfogja őt. 

És hogy ne csak az emberi butaság legyen kifigurázva a táncjátékban, 

de komoly társadalokritikai éle is legyen a dolognak, a törvénybíró szabadon 

engedi Csuba Ferencet, de csak miután lefölözi a szélhámos hasznát... 

Tiszteletbeli sárkányhúzók

A nehézkes, kissé vontatott kezdés után belelendülő darabban egymást követik 

a pergő, csoportos táncok, vagy a jellemábrázoló egyéni táncok, a háttérben pedig 

rdekes, az éppen aktuális hangulatot alátámasztó kivetített rajzok sora követi 

egymást. A Székely István klarinétossal kiegészülő négytagú zenekar az élő zene 

varázsával járult hozzá a jó hangulathoz. Nem csoda hát ha az előadás nagy 

sikert aratott. A közönség a játék közben is hangos kacagással jelezte: neki bizony 

tetszik amit lát, és a darab végi ünneplés sem maradt el. E befejezés utáni ünneplés 

közepette áll fel egy ember az első sorból és felmegy a színpadra: én felismerem 

benne azt az embert, aki útbaigazítást kért tőlem az utcán. Az úriember kezet 

nyújt Miklós Jánosnak, majd a fülébe súg valamit. A táncegyüttes vezetője a 

hallottak után a közönség felé fordul és bejelenti: Varga József, Csökmő 

polgármestere! Hatalmas a derültség a teremben, ami csak harsányabbá válik, 

amikor a polgármester Miklós Jánosnak adománylevelet nyújt át, amely 

a Nagyvárad Táncsegyüttest tiszteletbeli sárkányhúzókká avatja. Méltó 

slusszpoén egy ilyen vidám darabhoz.

---

vissza