ADVENT A VÁRADIAKKAL
A Nagyvárad Táncegyüttes bemutatkozó műsora Budapesten
- RENDES FELTÁMADÁS
- Táncjáték
- Tamási Áron azonos című novellája alapján
- December 7. péntek 19 óra
- Hagyományok Háza
- 1011 Budapest, Corvin tér 8.
- Szereplők:
- Püspök: Brugós Sándor
- Szakácsné: Tolnai Timea
- Tiszttartó: Rácz Lajos
- Kocsis: Máté Gergő
- Gazda: Miklós János
- Gazdáné: Buda Noémi
- Özvegyasszony: Pelbát Ilona
- Szűzleány: Györffi Katalin
- Legények: Forgács Zsombor, Szőnyi József
- Lányok: Benkő Szidónia, Lakatos Laura Brigitta
- Árvaleány (félkegyelmű): Brugós Anikó
- Koldus: Király Ágnes
- Énekes bácsi: Mátéfi Csaba
- Péter, Énekes bácsi fia: Kelemen M. János
- Isten: László Zsolt
- Angyalok: Lázár Attila, Balog Szilárd
- Zenészek:
- Bartis Zoltán: hegedű
- Sipos Dezső: hegedű
- Bartalis Botond: hegedűkontra, brácsa, klarinét
- Bacsó László: ütőgardony, brácsa
- Stáblista:
- Koreográfia, rendezés és dramaturgia: László Csaba, Dimény Levente
- Zeneszerző: Lászlóffy Zsolt
- Zenei szerkesztés: Bartis Zoltán
- Munkatársak:
- Brugós Anikó: ének, tánc
- Brugós Sándor: tánc
- Mátéfi Csaba: tánc
- Díszlet- és arculatterv: Albert Alpár
- A felvételről megszólaló zenékben közreműködtek:
- Bartis Zoltán (hegedű), Sipos Dezső (hegedű), Bartalis Botond (hegedűkontra, brácsa, nagybőgő, klarinét), Bacsó László (ütőgardony, brácsa), Veress Csaba (hegedű), Antal Sándor (brácsa), Bulzan Marius (ütőhangszerek), Veres Lóránt (nagybőgő).
- Külön köszönet a Partiumi Keresztény Egyetem Kamarakórusának közreműködéséért.
- A „Rendes feltámadás”, Tamási Áron novellája alapján készült táncjáték. Az előadás zenei-, táncos-, és népszokás anyaga, elsősorban a felcsíki hagyományokból táplálkozik. Táncok, táncos játékok: csárdás, friss csárdás, cepper, orosz zsuka, hátrajárós, magyarországi, féloláhos, héjsza, „Hadd el te kicsike!”, zsebkendős, örömanya-tánc, farsangtemetés. A felhasznált táncelemek: szatmári cigánytánc, gyimesi ropogtatás, sárpataki verbunk, kalotaszegi legényes, méhkeréki tapsos.
- Akaratunkon kívül jutunk olyan helyzetekbe, kényszerpályákra, amikor dönteni kell, lépni kell, s ez meghatározza életünket, további sorsunkat, utódainkét, családunkét, s ha kell nemzetünkét is. A világ agresszív, igazságkeresésének csapdájában, a versenykényszer-diktálta hatalmi játszmákba a jóhiszemű, hiteltérdemlő ember úgy keveredik belé, mint korpa a disznók közé. Csak az isteni gondviselésben bízhat, hogy ebből kikeveredjen, józan esze megmaradjon, hogy ne ártson, s a jó úton megmaradjon. Ennek hitében vállalja és elfogadja a megpróbáltatásokat, a sorscsapásokat, de hiszi az isteni igazságtételt, bízik abban, hogy egyszer ez számára is elkövetkezik, ha nem is e világban, majd a túlvilágon.
- A megfogalmazott hitén túl az embernek megmaradnak a kételyei, az elmaradt cselekvések miatt, hogy „ha megtettem volna, most nem itt lennék”... Mert mi van akkor, ha másképp alakulnak a dolgok „odaát”, mint Tamási Áron Rendes feltámadásában, amikor is Isten ugyanazt a sorrendet állítja fel, mint ami a földi életben kialakult.
- László Csaba
- Mindannyian külön-külön egyéni fogalmat alkotunk magunknak arról, hogy milyennek kell lennie annak az életnek, amit Istennek áldozunk, de mindenképpen, ha beszélünk erről a keresztény vallás (vallások) szótárát idézzük, hogy meghatározhassunk valamilyen hitbéli fogalmat. Szerintem így lehetett ezzel Tamási is, amikor megalkotta a Rendes feltámadást. Tudhatjuk-e előre, hogy mi van odaát, vagy van-e az odaáton túl egy másik odaát...? Ha azt elfogadjuk, hogy tett következmény nélkül nincs, vajon mikor születik meg a méltó következmény és elvárhatjuk-e azt kitartásunkért cserébe? Énekes bácsi feladta a leckét!
- Dimény Levente
Megszülettünk s ez kisebbfajta csodaszámba ment. Nőttünk, növögettünk s minden előbbrelépést magunk is csodaként éltünk meg. Táncoltunk és énekeltünk, jókedvvel, hittel, reménységgel. Kétkedtek bennünk, de mi hittünk magunkban s céljainkban. Megkérdőjelezték létjogosultságunkat, de mi csak mentünk tovább rendületlenül. Jártunk úttalan utakon és felléptünk hideg kultúrházakban, betonszínpadokon és majdnem elfelejtett falvakban, hogy hirdessük magyaroknak a tánc igéjét. Alázattal tanultunk, áldozattal dolgoztunk és közben csendesen öt évesek lettünk.
Az élet „Dombon törik a diót...” mókuskerekében egy dolog fontos lenne még: néha megállni egy kicsit, tükörbe nézni, körülnézni és egymást is megbecsülve szeretetet adni. Tudom, vállaltuk, tenni kell! Tesszük is. Megyünk is tovább, s hiszem, hogy a „Bújj, bújj zöld ág...” monotóniájában egy biztató dolog biztosan marad, a feltámadás reménye.
Újra kezdhetünk, újra meghalhatunk, s újra feltámadhatunk.
Miklós János
|
|
|
Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus |
|
- Advent a váradiakkal
- „Rendes feltámadás”
- A Nagyvárad Táncegyüttes
- a Magyar Kollégium és a Hagyományok Háza szervezésében
- 2007. december 7. (péntek) 19 órakor
- a Budai Vígadóban (Hagyományok Háza) I. Corvin tér 8.
- karácsonyi bemutatkozó programmal köszönti a néptánc iránt érdeklődő magyarországi közönséget.
Előzmények
2000 szeptemberében a Magyar Kollégium szervezésében került sor a Hargita 2000munkacímű turnéra, melynek során a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes végiglátogatta a Kárpát-medence magyarok-lakta vidékeit és három hét alatt 15 alkalommal lépett fel óriási sikerrel. 2001. decemberében pedig a Magyar Kollégium Budapesten, a Pesti Vigadó dísztermében, majd a Magyar Kultúra Alapítvány székházában létrehozta a hatalmas sikerű Advent a Hargitával című produkciót. 2003. adventjén a Háromszék Táncegyüttes Advent a székelyekkel címmel mutatta be tudását a Millenáris Teátrum közönsége előtt, illetve a Magyar Kultúra Alapítvány székházában zárt körben; míg 2004. decemberében ismét a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes Advent a Hargitával című műsorainak tapsolhatott a közönség a Millenáris Fogadóban és zárt körben a Magyar Kultúra Alapítvány székházában. 2005-ben a felvidéki Ifjú Szívek Magyar Táncegyüttes december 16-án a Pesti Magyar Színházban, míg 17-én a Magyar Kultúra Alapítvány székházában zárt körben lépett fel sikerrel Advent a felvidékiekkel című műsorával. 2006-ban a marosvásárhelyi Maros Művészegyüttes vendégszerepelt Advent a marosszékiekkel a Hagyományok Háza színháztermében és a Magyar Kultúra Alapítvány székházában december 8-án és 9-én. (2002-ben finanszírozási problémák miatt maradt el a program.). A Magyar Kollégium Kulturális Egyesület által éves következetességgel létrehozott produkciók tehát sorozatot alkotnak, melyek darabjainak címe minden esetben az „Advent a …-val”; jelen eseten: Advent a váradiakkal.
A Maros Művészegyüttes
Nagyváradon 2002 februárjában alakult meg az első hivatásos néptáncegyüttes. Ma már a kezdeti négy táncos helyett 8 párból áll a tánckar és hat zenész működik közre. A Nagyváradi Állami Filharmónia folkszakán belül már számtalan folklórműsort vitt színre. Falunapokon, különböző iskolai, egyházi, kulturális eseményeken állandó vendégekként szerepelnek, így gazdagítva a korán polgárosodott Partium magyarságának öntudatát és kissebbségmegtartó erejét.
A hivatásos munka mellett a táncosok és zenészek az amatőr mozgalomnak is zászlóvivői. 2002-ben megalapították a Nagyváradi Táncház Egyesületet és minden héten táncházmulatságot szerveznek a Partiumi Keresztény Egyetem Kulturális Központjában, időnként hagyományőrző táncosok és zenészek meghívásával. Az amatőr mozgalom immár 17 éves múltra tekint vissza és a hagyományainknak megfelelően minden évben megszervezik az Országos Táncháztalálkozót. Hiszik, hogy érdemes néptánc-hagyományainkat őrizni, ápolni és továbbadni az utánunk következő generációknak, hiszen népünket saját kultúránk határozza meg; és ennek felvállalása, népszerűsítése az egyetemes magyar kultúra legfontosabb gazdagító tényezője.
*
Az együttes munkáját Erdély-szerte ismerik. Táncoltak számos folklórműsorban, de sikerrel vittek színre egész estét betöltő táncprodukcióinkat is: A só útja és a Boszorkánytánc valamint a Városi komédia című táncjátékot. Állandó koreográfusuk László Csaba, aki a Pipacsok Néptáncegyüttes és Egyesület vezetője. Dramaturgjaik között van Zsidó Ferenc és Pap Gábor, műsoraik zenei szerkesztői között pedig a vajdasági Csalóka zenekar és Lászlóffy Zsolt, zeneszerző. Színpadi játéktehnikákat, színészetet Dimény Leventétől, a Nagyváradi Állami Színház állandó színészétől és mozgás-koreográfusától tanulnak.
Partiumi és Székelyföldi körútjaik során mindenütt szeretettel fogadják az együttest. Nagy sikerrel játszottak a tizedik Sóvidéki Székelyföldi Tánctáborban, a Kolozsvári Magyar Operában, a Budapesti Magyar Kultúra Házában, az Erdélyi Hivatásos Táncegyüttesek eddig megrendezett találkozóin, de a Lengyelországi Legnicai Kisebbségek Fesztiváljának körútján is. Nagy siker övezte a Novák Ferenc által rendezett, a Budapesti Honvéd Együttessel közösen táncolt „István a király” rockopera segélykoncertjét is. Gyakran lépnek fel Magyarország keleti részén, jó kapcsolataik vannak Hajdú-Biharban, Békésben és Szabolcs-Szatmárban, de meghívásra szívesen mennek a szórványmagyarság eldugott kistelepüléseire, falvaiba is.
A Magyar Kollégium
A népművelői (közművelődési, kultúraközvetítői, kulturális szervezői, stb.) szakma az elmúlt évtizedekben Magyarországon értékes eredményeket hozott létre, használható módszereket fejlesztett ki. Ezek megismertetése a határainkon túl élő magyarsággal az anyaország feladata. Ennek a munkának az erjesztője a Magyar Kollégium. A Magyar Kollégium a napi- és pártpolitikától független, nemzeti intézmény.
A Magyar Kollégium az egyetemes magyar kultúra értékeit őrző és gyarapító szellemi műhely. A Magyar Kollégium a magyarországi közművelődési szakma eredményeit, módszereit közvetíti a határainkon túl élő magyarság számára. Segítséget nyújt a kisebbségben élő magyarság művészeinek és kulturális szakembereinek, hogy tudásukat minél szélesebb körben be tudják mutatni.
