Útravalónak
Miklós János – együttesvezeto

Ezzel a darab „sóval” egyik régi nagy álmom teljesült.
Köszönöm Édesanyámnak s Apámnak s minden olyan szülonek, aki balladákkal, népdalokkal s néptánccal neveli gyermekét. Köszönöm volt osztályfonökömnek, aki mezoségi népdalokkal fertozött történelemórán s el tudta képzelni pályaválasztásomnál, hogy jó dolog lehet egyszeru paraszt „hegyi góbénak” lenni a mai világban is, mert én még orzöm a ballagásra útravalónak kapott sót! Köszönet továbbá azon pedagógusoknak, akik eredeti népmesékkel, mondókákkal és népi gyermekjátékokkal próbálják elvarázsolni a 21. század Pokemonokkal agyonbombázott gyermekeit. Köszönöm a Bihar megyei Tanácsnak, az Állami Filharmóniának és a Szigligeti Társulatnak.
Ezernyi köszönet továbbá társaimnak és barátaimnak, akik (nem kevés) áldozattal és verejtékkel, de jókedvvel végzik mellettem munkájukat. Ajánlom a musort mindazoknak, akik segítenek és hittek bennünk, de azoknak is, akik nem hitték, hogy létjogosultsága van itt Partiumban is egy hivatásos néptáncegyüttesnek.
Ajánlom továbbá táncházas barátainknak és azoknak akik merészelnek egy kupa bor mellett magyarul énekelni és eredeti (régi) magyar néptáncokat táncolni. Itt van útravalónak ez a darab só mindazoknak, akik az életet egyszeru de igaz módon élik, az életet élettel s a sót is sóval szeretik!

László Csaba – koreográfus – rendezo

1960-ban született a háromszéki Baróton. 1985-ben a brassói Transilvania Egyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát. Az erdélyi magyar néptánccal egyetemista korában kezdett ismerkedni. A 80-as évektol kezdve számos néptánc- és népzenegyujtést végzett Erdély-szerte. Alapító tagja volt az 1983-ban Sepsiszentgyörgyön megalakult Stúdió, majd az 1990-ben ugyanott létrejött Háromszék Táncegyüttesnek. 1987-ben Székelykeresztúron megalapította a Pipacsok Néptáncegyüttest, melynek vezetoje és koreográfusa. Néptáncfeldolgozásai elsosorban a Pipacsok Néptáncegyüttes musoraiban kerültek színpadra: Pipacsok, Katonák, Idegen földre ne siess, Együttélésben és legutóbb az Örökség. Más mukedvelo és hivatásos együttesnek is készített koreográfiákat, mind Romániában, mind Magyarországon, Ausztriában és Hong-Kongban. Kezdeményezoje és foszervezoje a Székelyföldi Tánctábornak. Az 1998 oszén megalakult székelyudvarhelyi Udvarhely Néptánc-muhely hivatásos táncegyüttes muvészeti vezetoje lett. Itt készült musorai: Táncos idok, Tragédia, Együttélésben, Katonák, Százlábú kaland, közösen a Háromszék Táncegyüttessel a Székely sorsképek.

Gondolatok A só útja elé

Csalóka a cím. A „só”, más nyelven is jelentéssel bír, például ha az angol show-ra gondolunk, akkor az látványt jelent, de lehet muvészet is. A tánc önmagában látvány és muvészet. A néptánc látvány és hagyomány. Muvészet is, bár elemibb szintu mint a „magasabb muvészet” (a kategória vitatható, de sokak számára ismeros).
Próbálkozásunk egyszeru kísérlet. Megpróbáljuk elhitetni Önökkel, hogy a néptánc egy értékes „magasabb rangú muvészet”. Képzeljük csak el, hogy ennek az eloadásnak a hatására divat teremtodik … gyerekeink hirtelen diszkóklubok helyett a táncházakat rohanják meg. A Táncház pedig nem képes eleget tenni az igényeknek? tánc- és énekoktatókat kénytelen szerzodtetni Amerikából és Magyarországról, ott ugyanis már rég sikeresen muködik a szakág. Persze ezt nyomban követi az öltözködési divat, a ruhaipar. Divatba jön, vagyis újra felfedezik a székelyharisnyát, … na nem a lányok, hanem a táncházi nagyvagányok, akik mindig is a divatot majmolták. A televízió, az államelnök beszéde után, a Táncház sztárjainak hétvégi, „az eltévelyedett futballisták” megmentésére szervezett nagyméretu koncertjérol tudósít, hosszasan ecsetelve, hogy a koncert utáni fogadáson DJ népdalénekesno hírbe keveredett XY hírhedt médiasztárral, akinek amúgy felesége van, és így tovább … és így tovább …, itt azonban álljunk meg. Közönséges vágyaink általában ilyenszeruek, csak hogy mindenáron önmagunk is hasonlítsunk, azonosuljunk, beolvadjunk, és ezt tegyük minél „magasabb szinten”. Világunk abszurditása, látszólagos normalitása, elfogadott moralitása számos, ehhez hasonló, ennél azonban valósabb példával is megragadható … s e nagy csillogásban igen gyakran megfeledkezünk értékekrol, szégyelljük oket, vagy éppenséggel kidobjuk a szemétdombra, mint a divatjamúlt tárgyakat.
A só történetünkben éppoly elemi szükséglet, mondhatni lételem, akár az eloadásban megszólaló népdal vagy a tánc. Értékük egyszeru, de szükségszeru. Hiányuk ur. Az egyik az étel, a másik az élet íze.

László Csaba