Boszorkánytánc
táncjáték
Koreográfus-rendezo: László Csaba
Szereposztás:
Menyasszony:
Szerefi Ilona, Jakab Réka
Zöld boszorkány: Polgár
Emilia m.v., Süto Judit
Fekete boszorkány: Lakatos Laura Brigitta,
Osváth Ildikó
Volegény: Süto Szabolcs, Borbély
S. Csaba
A
Nagyváradi Állami Filharmónia
Magyar Néptáncegyüttesének
Tánckara:
Barta
Anikó – táncos,
zenei munkatárs
Borbély S. Andrea – táncos
Brugós Sándor – tánckarvezeto
Dimény Levente – táncos,
a koreográfus-rendezo munkatársa,
játékmester
Forgács Jácint – táncos
Jakab Réka – táncos
Kiss Éva Lívia – tánckarvezeto
Kelemen M. János – énekes
táncos
Miklós János – együttesvezeto
Osváth Ildikó – táncos
Nagy Boróka – táncos
Rácz Lajos – táncos
Süto Judit – táncos
Süto Szabolcs – táncos
Szerefi Ilona – énekes táncos
A
Nagyváradi Állami Filharmónia
Magyar Néptáncegyüttesének
Zenekara:
Bacsó László – brácsa, ütogardon
Bartalis Botond – nagybogo, brácsa
Sándor Ilona – hegedu
Szilágyi László – zenekarvezeto,
brácsa, nagybogo
Szocs Lorinc – hegedu
Közremuködnek:
Polgár Emília m.v. – táncos,
a Gyergyuszentmiklósi „Figura” Stúdió Színház
színésze, a koreográfus-rendezo
munkatársa
Lakatos Laura Brigitta – tanodás
Zaha Eniko – tanodás
„Csalóka” zenekar:
Borsodi Árpád m.v. – nagybogo
Kelemen Zsolt m.v. – brácsa, ütogardon
Rózsa Tibor m.v. – zenei szerkeszto,
hegedu
Papp Zsuzsanna m.v. – táncos,
Népmuvészet Ifjú Mestere – ének,
zenei munkatárs
Teodorescu Mihai m.v. – a „Crisana” Népi
Zenekar tagja, cimbalom |
 |
E
vidék, amit most Erdélynek nevezünk,
magában hordozza a boszorkányságot
mint jelenséget, nemhiába nevezték
Tündérországnak a régiségben.
Számos mitikus alak és ehhez kötodo
jelenség, hiedelem lebegi körül.
Boszorkányok, tündérek, szépasszonyok,
táltosok, garabonciások, solomonarok,
ielek, prikulicsok és lüdércek
tevékenykednek itt. A közönséges
ember pedig legtöbbször áldozat,
hisz ezek a lények különbözo
varázslatokkal hatalmukba kerítik,
megkínozzák oket, ha például
kedvük kerekedik, álmukban lóvá teszik
oket, azért hogy elutazzanak messzi tájakra,
ahol kedvükre mulathatnak, táncoló macskákat,
mellüket tépdeso lúdakat küldenek
rájuk. Egy ilyen éjszaka után
az ébredés nagyon keserves. Képesek
tehát megrontani embert és állatot
egyaránt: anyák és fejos állatok
tejét apasztják, veszik el. Ezért
volt az, hogy ha egy ilyen boszorkányt elkaptak, és
rátudták ezeket a praktikákat
bizonyítani, halálra ítélték és
máglyán elégették. Ettol
még a boszorkányság nem halt
ki, hisz mindenki tudja, hogy a boszorkány
halála elott, mindig kijelöli az utódját.
Egymással való küzdelmükben,
vagy ha seprun, kendertilolón utaznak forgószelet
kavarnak. Senkinek sem kívánom, hogy
egy ilyen viharba keveredjen! Ha mégis megtörténne,
azt ajánlom legyen nála egy fejsze,
s azt vágja a forgószél közepébe, így
megmenekülhet. Általában akkor
jelennek meg, amikor az ember beszél róluk,
tehát a legváratlanabb pillanatban:
kérnek egy aszpirint, egy tut, vagy megkérdik,
hogy nem hívnánk-e meg egy italra,
egyszóval ürügyet keresnek, hogy
belénk köthessenek. A legszörnyubb
az, hogy többnyire szépséges formákat öltenek,
gondoljunk csak Tündér Ilonára,
vagy Ileana Cosânzeanara. Ez minket ne tévesszen
meg, ugyanis tudni kell azt, hogy a legtündéribb
szépség mögött bújik
meg a valódi rút boszorkány.
Ha netalán, mégis szerelmesek lennénk
egy ilyenbe, …
de erre jobb ne is gondolni.
László Csaba
Boszorkánytánc
táncjáték
Dramaturgiai ötletek: Zsidó Ferenc, László Csaba és
Dimény Levente
Zenei összeállítás: Rózsa Tibor
Koreográfus-rendezo: László Csaba
Munkatársak: Papp Zsuzsanna ének, Barta Anikó ének,
kórus, Dimény Levente játék, koreográfia,
Polgár Emília koreográfia
Díszlet: Albert Alpár
Jelmez: Mátéfi Zita
Plakát és musorfüzet: Holló Kinga
Hangosító: Albert Alpár, Zsurka József
Világosítók: Nosz Botond, Oláh Attila
Ügyelo: Vajda Zoltán
A táncok
rendje:
Marosmagyarói, marossárpataki és vajdaszentiványi
táncok: kontyoló, korcsos, sebes forduló, verbunk, csárdás,
maskurázás, cigánycsárdás és medvéstánc „ahogy
a felcsíkiak szokták”
Gyimesi csárdás, hejsza, sebes magyaros, kettos jártatója és
sirüloje, lassú magyaros
Argesi táncok: plimbare vânatoreste, gheorghita, poarta, sârba în
bataie, baltareasca, sârba calusului, leana deasa
Ha
fogad fáj:
keress ezeket: fekete tyúk árnyékát,
iromba kakas kotlását, egérszoru lóugrást,
szoke tinótáncot, fakalán pengésit, puszta malom
zúgását, fa helgyibe felnott füvet, hódos
kossó rikoltást s ókemence rívást? e kilencféle
szereket törd essze rézmozsárba, minél apróbra
lehet, keverd belé avas kovászba, s tedd a fogadra? ha használ
használ? ha nem használ, menj el Gyalakuta végibe, ott
lakik a mészáros, Kurtali Geci, kinek bárdját
nemrégibe
ellopták, menj el Besztercére, megtalálod azt a legzsírosabb
mészáros insurgens tarsalyába? mindezeket, ú.m.
Gyalakutát, Kurtali Gecit, a bárdját, a tarsalyt, a
zsíros
mészárost, Besztercét s a Gyalakuta s Beszterce közt
tett egész utazásodat, minden hezzatartozóival együtt,
tedd belé a celnai sajtóba, sajtold ki nagyapáddal s
nainnyáddal,
s amely nihány csepp azokból szivárog, kend fel a fájós
fogadra? ha használ használ? ha nem használ, hadd fájjon. Ha
fáj a füled: keress oroszlánfüttyöt, két
jó esszemarokkal, lehúzott disznyóvinnyogásból
egy lótot, fél porció rekedtes klarinéthangot,
huszáragyargást fertály fontot, francia káronkodást
félfontot, vénasszon prunnyögést csak kilenc búzaszem
nyomót? ezeket fozd essze másfél kupa tengerzúgásba?
mikor három ujjnyira lefott, teritsd ki a Zsiga pusztájára,
hadd fújja a német szél? mikor ott félig meghüllepedett,
két gála ruha közt boritsd a fájós füledre?
vaj hamar kiérik, vaj eloszlik? ha még valami fennmaradt vóna,
menj el a pokol ajtajához, tedd füledet a kocs likára,
ott van sírás, rívás s fogaknak csikorgatása,
ami fájdalmadot, ha belérozsdásodott vóna es
a füledbe, legbizonyosabban kitisztittsa.
Ha szemed fáj: menj el minden viradat elott a patakra, locsold addig
a szemedet, míg a hód feljo, s fojtást mondjad: csak
a helye maradjon! Ha szuved fáj: végy félfertály
bikabogést,
egy garas árra kancavinnyogást, félmarok bakbuzt, húzd
nyársra, süsd meg egy bokázó furu világánál,
ereszd fel sodrott kakasszóval, levit idd bé kilenc éhomra,
sétálj vele Debrecenig, s három fertály zodre
meggyavul. Ha lábad fáj: hídd essze a hétfalusi
hütösséget, üljetek
bé Borbándra? fogadd meg muzsikásodnak Punti Petit,
Csócsó Csumit,
Csillát, Patarót, Dudarót s Módika Jancsit? szólitsd
oda Nyugodt Márit kilenced magával? s táncolj zsukhajnalig,
s míg a szemed elpillantanád, meggyavul.
Kriza
János: Vadrózsák
„… szembetuno,
hogy a babona alaphangja a boszorkánytól,
vagyis a notol való félelem. A no az, aki a férfit valamitol
megfosztja, valamit elvesz tole, mégpedig olyasvalamit, ami kapcsolatban
van az életerovel és a termékenységgel. Ezt a
valamit éppen
a harmat, vagyis az égbol aláhulló folyadék szimbolizálja … Ha
meggondoljuk, hogy os-indogermán hit szerint a harmatos tavasz Zeus és
Hera, az ég és a föld esküvojének ideje, akkor
aligha tévedünk, ha a harmatot a semen szimbólumának
fogjuk fel. Maga a semen elvesztésével kapcsolatos félelem,
amelyet a pszichoanalízis kasztrációs félelemnek
szokott nevezni, az emberi psziché alapveto jelensége, amelynek
messzemeno gyökereit eddig csak sejthetjük. Ugyanez a megfosztástól
való félelem a gyermek életében kapcsolatos a
tejelvétellel?
a csecsemo lelkében nyomot hagy az anyai emlo megtagadása és
a boszorkányá torzított anya az, aki azután a
tehén
tejét is megrontja.”
Dr.Róheim
Géza: Magyar néphit és népszokások
Ismertem
egy boszorkányt. O legalábbis azt gondolta
magáról,
hogy az. Mindenféle praktikákat uzött. Én valamiért
mégsem tekintettem boszorkánynak (más elképzeléseim
voltak a fogalomról). Egy seprulovagló nem így viselkedik,
nem így érez, nem ilyen mondogattam. Aztán különös
dolog következett: amire valahogy elfogadta tolem, hogy nem boszorkány,
s bele is nyugodott, az én lelkemben feltámadt egy különös
sejtelem, hogy mégis, mégis azzal van dolgom. Amikor késobb
közöltem ezt vele, csak mosolygott, én pedig végképp
nem tudtam, hányadán állok.
Zsidó Ferenc |
