Marosmentiek

néptáncműsor

Marosmentiek

Maros. Állítólag szkíta szó, melyet megőriztek a később e tájon megtelepedő népek, de ma már senki sem tudja minden kétséget eloszlató módon megfejteni, mit is jelent. Szerencsére, nem is fontos, hiszen függetlenül attól, hogy mit jelent a szó maga, mi pontosan tudjuk, mit jelent a Maros, mint folyó, nekünk, erdélyieknek. Fő közlekedési és szállítási útvonalunk volt a tutajos korban, de a huszonegyedik század legforgalmasabb aszfaltcsíkjai, sínpárjai is a partjai mentén futnak. A kultúra fő kapuja volt nyugat felől a hegyekkel körülzárt tartománynak, hisz a középkorban az ősrengeteg borította Kirányhágó nem volt igazán járható, a Tisza és Duna által meghatározott Magyarországnak pedig épületfa, só és arany útja, melynek köszönhetően Szeged jelentőségét is pár száz éven keresztül a Maros adta, nem a Tisza. A legjobb életteret adta az erdélyieknek, partjai az őskor óta lakottak, s ma is számos etnikum szent földként ragaszkodik hozzá. Műsorunk a Marost a forrástól a torkolatig úgy kíséri végig, hogy nem magára a folyóra, hanem az annak partján élőkre összpontosítunk, az ő életükbe pillantunk be, egy-egy táncos mulatság által. S ahogyan a forrástól távolodva a folyó maga is egyre növekszik, úgy mi is előbb gyermekjátékokat mutatunk be a gyergyói medencéből, aztán az első szerelembe eső ifjúság mulatozását Vajdaszentiványból. A sárpataki verbunkos összeállítás a nagy próbatétel kezdete a fiatal párok számára, hiszen a három évig katonáskodó legények távollétében a lányokat folytonosan kísértésbe ejtik előbb a gernyeszegi cigánylegények, aztán a radnóti, keménytelki és pacalkai román legények is, zenével, énekkel, tánccal. A lányok azonban kitartanak, zene és férfi nélkül, saját énekre táncolt magyarlapádi karikázójuk egyértelművé teszi, ők hazavárják az igazit...A dévai székelyek bálja az az esemény, amely a leszerelő bakák hazajöttét ünnepli, s azt, hogy ismét egymásra találtak azok, akik egymásnak rendeltettek... Egy zarándnádasi táncrend után egy dél-alföldi lakodalom következik, immár a Maros torkolatvidékéről.
S ahogyan a nagyobb folyóba torkollás a Maros esetében, úgy a lakodalom is az ember életében egy új kezdetet jelent, ezt a mi esetünkben a lakodalom után újból felbukkanó játszadozó gyermekek jelenítik meg.
S miként a folyó sem tér soha vissza oda, ahonnan egyszer már továbbfolyt, az emberélet pillanatai is egyszeriek, megismételhetetlenek, ezért rendkívül értékesek, s érdemesek arra, hogy a legfontosabbakat közösségben, szertartásosan, szépen, örökre emlékezetessé tegyük.
Ez a műsor ilyen pillanatok csokra, a marosmentiekről, az emberekről, az Életről szól...

                                                                                                     Kádár Elemér, koreográfus

Kedvenc időtöltéseink közé tartozik a természetjárás, a kirándulás. Nem azért, hogy az időnket töltsük, hanem hogy haraphassunk egyet a jó levegőből, szalonnázhassunk egyet a hegyek tetején és rácsodálkozhassunk a természet adta, egyszerű szépségekre. Az ötlet nem új, mindenki szeret kirándulni.

Hat éve a só útját követtük végig.

Most is kirándulunk egyet, de ezennel a Maros mentén, a forrástól a Tiszáig. Ez alatt figyelemmel kísérhetjük, amint nő nődögél, s az Olt testvéreként, Déda alatt patakból, gyors sodrású, hegyi folyóvá cseperedik, és azt is, ahogy Bánátban már lassan hömpölygő, kanyargó-tekergőző lomhasággá, gyakran nagy területeket elárasztó hatalmas mindenséggé fejlődik. Mint az ember is, ahogyan ártatlan, pajkos gyermekből először csak serkenő bajszú, viháncoló sihederré, majd katonának való, virtuskodó legénnyé, később pedig cselekedni, házasodni, megállapodni vágyó férfivá válik.

A kirándulás közben, pedig ráébredhetünk, hogy életünk is sokszor úgy örvénylik, mint a legszeszélyesebb folyóink közé tartozó Maros. Érdemes viszont közben meg-megállni, megpihenni, nagyot harapni a friss levegőből, virágcsokrot szedni, gyöngykoszorút fűzni, kedvesünknek kedveskedni. Érdemes egy csokorba, egy füzérbe fűzni táncainkat, dalainkat, mert ha megpihenünk kirándulásaink után, életünk végén úgyis csak a szépre emlékezünk.

 
                                                                                                Miklós János, együttesvezető

Marosmentiek a Partium színpadán

Nagyvárad - Április 23-án este 7 órától a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében mutatja be Marosmentiek című néptáncjátékát a Nagyvárad Táncegyüttes. Az előkészületek és próbák már javában zajlanak.

A napokban Miklós János, a Nagyvárad Táncegyüttes vezetője, Brugós Sándor tánckarvezető, koreográfus és Kádár Elemér, az előadás rendező- koreográfusa, arculattervezője osztotta meg az előadással kapcsolatos gondolatait a sajtó képviselőivel. Brugós Sándor kifejtette: egy körülbelül hetvenöt perces műsorról van szó, melynek rendezője és ötletgazdája Kádár Elemér. A koreográfusok leosztott munkát végeznek, hiszen mindannyian, vagyis az előbb említett két személy mellett Brugós Anikó, valamint Magó M. Anna és Miklós-Papp Zsuzsanna asszisztensek is színpadra lépnek. Többek közt azért döntöttek a Marosmentiek című néptáncjáték bemutatása mellett, mert úgy itélik meg, hogy haladniuk kell, azaz túl kell lépniük az olyan előadásokon, melyhez nyolcvan százalék színész és húsz százalék néptáncos szükségeltetik (persze azért ezek is repertoáron kell legyenek folyamatosan).

A műhelymunka kapcsán Miklós János arra hívta fel a figyelmet, hogy a zenei anyagot is ők maguk állították össze. Döntő fontosságúnak bizonyult a Kádár Elemérrel való találkozás, a táncegyüttes énekesei, szólistái pedig besegítettek a csujogatások és énekek betanításába, a különböző hangulatelemeknek a beépítésébe.

Díjnyertes pályázat

Az együttes vezetője lényegesnek tartotta kiemelni, hogy az előadás a Szülőföld Alapnál elnyert pályázat nélkül nem jöhetett volna létre, 1.200.000 forintot kaptak erre a célra.

Kádár Elemér elmondta: azért határozott úgy, hogy készíteni fog egy olyan műsort, mely "végigjárja a Marost", mert magyarországi tanulmányai során azt tapasztalta, hogy a Maros alsó végén Marosvidéknek csupán az anyaországi szakaszt hívják, és soha sem gondolnak a folyóra úgy, hogy az Erdélyben ered, sőt mi több, sokszor még a romániai magyarok számára sem egyértelmű, hogy Déva és Arad is Maros-parti város. Az előadás az emberi élet jelentős szakaszait mutatja be "tánclépésekben": ahogyan nő a Maros és halad előre a történet a folyó mentén, úgy lesznek egyre idősebbek a fellépők is. Ennek megfelelően Gyergyó-medencei gyermek- és ifjúsági játékokkal indul a műsor (a Csillagocska néptánccsoport közreműködésével), s folytatódik sorrendben verbunkkal, gernyeszegi cigánytánccal, keménytelki és pacalkai román táncokkal, magyarlapádi karikázóval, Déva-vidéki bukovinai székely néptánccal és zarándnádasi táncrenddel, hogy aztán dél-alföldi, Makó környéki lakodalmassal fejeződjön be a néptáncelőadás.