a Don Giovanni - bemutató

                Mozart születésének 250. évfordulóját nagy léptekkel ünnepli a váradi filharmónia, hiszen az

idén immár a második nagyszabású koncerttel emlékeznek a szerzőre. A nemrég bemutatott Rekviem után most a Don Giovanni is színre került egy rendhagyó csütörtöki koncerten az Enescu-Bartók hangversenyteremben.

                A Budapesti Állami Operaház Stúdiója Ionel Pantea társulatvezető rendezésében vitte színpadra az olasz nyelvű operát, megmutatva, hogy tehetséges gárdával, minimális díszlettel is lehet közvetíteni a valódi, értékes, ésszel és szívvel egyaránt megformált zenét. A zenekart Köteles Géza vezényelte, közreműködött a Carmen Bocioc vezette filharmónia énekkara, a rendező munkatársa Herke Mária volt.

                  Az örök nőcsábász Don Giovanni vagy spanyolosan Don Juan legendája számtalan irodalmi,

zenei mű tárgya volt már az évszázadok során. Magát Mozartot is megihlette a kalandor története, és két felvonásos operát, úgynevezett dramma giocosót írt Lorenzo da Ponte szövegére, melyben vígoperai és tragikuselemek állnak egymással szemben. Mozart olyan mesteri természetességgel alkotja meg az egyszer fent, máskor lent. tragikomikum

át, mint ahogyan azt csak maga az élet képes produkálni.

                   A remekmű 1787-ben keletkezett a prágai olasz operatársulat megrendelésére. Érdekesség, hogy az opera Nagyváradon először 1828-ban csendült fel. Mozart sötét d-moll tonalitása, mely a rekviem baljósságát előlegezi, rögtön a nyitány első akkordjaiban felhívja a figyelmet Don Giovanni alakjának tragikus kettősségére, a kalandor végzetére, aki bár minden hölgynek csapja a szelet, az apró földi örömök mellett mégsem találhat rá a valódi boldogságra. Mozart szellemessége és tragikumra való érzéke határtalan fantáziával társul.    A zene minden egyes üteme sugárzik, a konfliktusok bemutatása, a jellemábrázolás egyaránt mutatja a szerző nagyságát. Mozart dramaturgiája is zseniális, hiszen ének és zene, színjáték és cselekmény, értelem és érzelem egymástól elválaszthatatlan egységként jelenik meg. Tanúi lehetünk minden szereplő egyéni drámájának is, a kacér csábításoktól a féltékenykedésen át a megcsalatás tragédiájáig.

                A rendezés a színpadképen annyiban volt kénytelen módosítani, hogy a zenekar háttérbe került, így az előadó énekeseknek a mozgásra és a szerepek megformálására több tere maradt, amit ki is használtak a fiatal szólisták .Ionel Pantea két esztendeje irányítja Budapesten a stúdió-társulatot, mely kiváló dobbantó azoknak a tehetséges, énekelni és

szerepelni egyaránt szemmel láthatóan nagyon szerető fiataloknak, akik innen kerülhetnek tovább a nagyoperák színpadaira.

                 Kiemelkedő volt az a ragyogás és szellemesség, valamint mély drámai érzék, amivel mindegyik szólista megformálta szerepét, egyenrangú felekként, jól összeszokott társulat módjára mutatták meg azt a mércét, amivel Mozart zenéjét valóban mérni lehet. Molnár Levente, a Nagyváradi Egyetem ének szakos hallgatója a természetesség erejével azonosult Don Giovanni szerepével. Láthatóan élvezettel és magas szakmai fölénnyel, kiváló technikával formálta meg a hódítót. Döbbenetes erőtartalékkal és beleérzéssel játszotta Donna Anna szerepét Bakonyi Anikó. Don Ottaviót Szappanos Tibor líraian szóló, magas tenorja tette emlékezetessé. Hasonlóan kiváló alakítást nyújtott Donna Elvira szerepében Wittinger Gertrúd, valamint a törékeny szívű, mégis huncut Zerlinát érzékenyen megformáló Sáfár Orsolya. Leporello szerepében Bretz Gábor villantotta fel kiváló képességeit, Masettót Molnár Zsolt játszotta jóízű humorral fűszerezve. A kerettörténetet indító és lezáró, baljósan megjelenő kormányzó szerepében Cserhalmi Ferenc nyújtott emlékezetes produkciót. A kórus most aktívabb mozgásteret kapott, mint eddig bármikor, főleg a táncjelenetek alkalmával, de a fináléban bekövetkező hátborzongató momentumban is, amikor az elkárhozott Don Giovannit nem a föld nyeli el, hanem a férfikar sorfala zárul össze előtte. A zenekart az 1978-ban született Köteles Géza irányította rendkívül összeszedetten és világos munkával, melynek köszönhetően tiszteletreméltóan helyt állt a kíséret. Köteles, aki jelenleg a budapesti Magyar Állami Operaház vezénylő korrepetitora, egyben a recitativókat is kísérte, szerteágazó figyelemmel fogva össze a zenészeket. Mivel a zenekarral együtt háttérben állt, az énekesek őt erre acélra felállított monitorokon követhették. Az opera ismét telt házas siker volt, és a hosszan elhúzódó állótaps jelezte, hogy Nagyváradon igenis egészséges igény van a közönség részéről a jó operára. 
                   A filharmónia természetesen nem tesz le a továbbiakban sem az operahagyomány ápolásáról, hiszen az idén még legalább két Mozart-színpadi mű kerül bemutatásra, a Cosi fan tutte és A színigazgató.

Tóth Gábor

Reggeli Újság, 2006.02.27. www.reggeliujsag.ro 

Mozart-opera: Don Giovanni

            A zeneszerző-zsenihez, azaz Mozarthoz méltó előadást mutattak be a budapesti Állami Operaház Stúdiójának szólistái csütörtökön este a nagyváradi Filharmónia Enescu – Bartók koncerttermében.

             Mozart születésének 250. évfordulója alkalmából bemutatott Don Giovanni embert és művészt próbáló opera, melyet a Magyar Állami Operaház Stúdiójának szólistái és a Köteles Géza karmester által vezetett zenekarunk a műhöz méltó színvonalon adtak elő.
Zenei élmény
            A zenei élmény teljessé tételéhez a Filharmónia kórusa is hozzájárult, melynek karigazgatója Carmen Bocioc volt. A szereposztásban egy változás történt: Fodor Beatrix megbetegedett, így donna Elvira szerepét Wittinger Gertrud énekelte.
            Ionel Pantea rendezőként nagyszerűen áthidalta a szűk játéktér okozta nehézségeket, jól meghatározott funkciókat adva a színpad bal és jobb oldalának, és precízen irányítva az énekesek színpadi mozgását.
Színészként is bizonyítottak
            Az illúzió tökéletessé tételéhez elengedhetetlen volt az énekesek alakítása, akik díszletek nélkül is – csupán a korhű jelmezek által segítve – képesek voltak meggyőző, a zenével és a kifejezendő érzelmekkel összhangban lévő színészi és színpadi hatást nyújtani. Ez annál is nehezebb, mert játék közben az áriákat is úgy kellett énekelniük, hogy minden könnyednek hasson, ahogyan egy vidám drámához illik.
            A zeneileg igen felkészült énekesek színészi kvalitásaikról is tanúbizonyságot tettek. Különösen érvényes ez a féktelen nemes Don Giovannit alakító Molnár Leventére és a Leporellót, a szolgáját játszó Bretz Gáborra, akik meggyőzően támasztották alá a bravúros éneklésük által kifejezett érzéseket. Szintén hitelesen formálta meg Masettót, a megcsalt vőlegényt Molnár Zsolt, valamint Zerlinát, a kedvesét Sáfár Orsolya. A donna Anna – Don Ottavio páros szerepében Bakonyi Anikó és Szappanos Tibor valamivel visszafogottabbak voltak a színpadi gesztusok tekintetében, ezt kárpótolta viszont éneklésük, különösen Bakonyi Anikó csodálatos áriái nyűgözték le a hallgatóságot.
            Wittinger Gertrud is jól hozta a megcsalt szerelmes szerepét, nem érződött, hogy csak helyettesít. A felsorolásból nem maradhat ki a túlvilágról visszatérő kormányzó szerepében Cserhalmi Ferenc, aki a Don Giovannit bűnei megbánására buzdító áriát valóban túlvilági miszticizmust sugallón énekelte erős basszushangján. Közönségünk nagyra értékelte a kifogástalan előadást, hiszen az opera befejeztével felállva, hangos ovációval ünnepelte a művészeket.

 PAP ISTVÁN

 Bihari Napló,  2006.02.25. szombat
.http://digital.inform.hu/bihn/index.asp

ÉVADNYITÓ KONCERT A FILHARMÓNIÁNÁL

Váradon is felcsendült

a Le sacre du printemps

            Sikeres, telt házas hangversennyel kezdte idei évadját csütörtök este a Nagyváradi Filharmónia. Romeo Rîmbu vezényletével és Florin Croitoru hegedűművész közreműködésével Johannes Brahms Hegedűversenye (D-dúr, op. 77) és Igor Sztravinszkij Tavaszi áldozata (Le sacre du printemps) volt műsoron.

            Nagy várakozás előzte meg a koncertet, hiszen Sztravinszkij darabja most csendült fel először Nagyváradon. A sikert már a meghívott Florin Croitoru önmagában is garantálta. Az õ összetéveszthetetlenül meleg tónusában hallhattuk Brahms hegedűversenyének szólóját. A második részben elhangzott

Tavaszi áldozat rendkívüli őszi áldozat volt a váradi együttestől, az előadást ugyanis többheti megfeszített próba előzte meg. A befektetett munka meghozta

gyümölcsét, mert végre Váradon is életre kelhetett ez a rendkívüli erejű, monumentális zene.

            Sztravinszkij aszimmetrikus ritmusait, különös, addig nem hallott hangszín-kombinációit, zenéjének nyers erejét, a pogány áldozati szertartásból merített tematikát az 1913-as párizsi ősbemutatón komoly botrány kísérte. Forradalmian új szemléletmódja kihatott az egész huszadik századi zenére.        Annak okát kár is firtatni, hogy Nagyváradra miért csak 92 év elteltével érkezett meg ez a mű, mert nemcsak zeneileg, hanem idő és anyagiak szempontjából egyaránt igen terhes feladat egy ilyen bemutatót megvalósítani. A filharmónia bő 80 fősre kiegészült együttese a bővített ütős- és fúvósgárdával remekül helytállt ebben a zenetörténetileg is jelentős momentumban Romeo Rîmbu irányításával.

             Florin Croitoru mindig kedves vendég Nagyváradon, mondhatni törzsközönsége alakult már ki nálunk. Legutóbbi maratoni Paganini-koncertjén mind a 24 capricciót eljátszotta, ezekből most az elsőt szólaltatta meg ráadásként a Brahms-versenymű végén. Croitoru meleg hangszíne, puha játéka és kellemesen fülbemászó, mély tónusa kiválóan idomult Brahms néhol bécsiesen panaszos hangjához. A zenekari játékkal szoros egységben ugyanakkor hűen vissza köszönt Brahmsnak a bachi ellenpont iránti rajongása, bár az utolsó tétel kicsit nyersre sikerült, talán a második részben előadott Sztravinszkijre való izgatott készülődés miatt. Ígéretes évadkezdésnek lehettünk fültanúi, a végre sorra került váradi Sacre-bemutató nagy sikernek örvendett. Egyebek mellett pozitívum az új évadban az is, hogy végre szép kivitelezésű kétnyelvű programfüzetet vehet

a kezébe a koncerthallgató.

T. G.

Reggeli Újság Nagyvárad, 2005. október 22., szombat, II, 248. szám, www.reggeliujsag.ro